Luk 24:13-35 | HunKar | STEP | De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.

Luke 24:13-35

13 De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik. ^a 14 Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon. ^b

Jézus megjelenik az Emmausba menő tanítványoknak

15 És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus. ^c 16 És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek. ^d 17 És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton. ^e 18 De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék. ^f 19 Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal? ^g 20 Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon? 21 És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt: ^h 22 És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt. ⁱ 23 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek. ^j 24 Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának; ^k 25 És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él. ^l 26 És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták. ^m 27 És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak! ⁿ 28 Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe? ^o 29 És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak. ^p 30 Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne. ^q 31 De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon. 32 És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá. 33 És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük. ^r 34 És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat? ^s 35 És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.